Emotional landscapes

Emotional landscapes,

They puzzle me,
Then the riddle gets solved,
And you push me up to this

State of emergency,
How beautiful to be,
State of emergency,
Is where I want to be.

A Kedvesem mondta egyszer, hogy szeretne belenézni egy zeneszerző fejébe...

Jogos... én is sokszor éreztem már azt, hogy milyen jó lenne belenézni néhány ember fejébe...

(Millió dolog közül, egy film jut most eszembe, a Being John Malkovich... de az picit más... de azért nézd meg a filmet megéri.)

...de nem akár milyen zenész fejébe...

Itt van például Björk Guðmundsdóttir, (ne probáld meg kiejteni :P ) ez a negyvenötéves izlandi nőci az akinek a fejébe szivesen bele néznék... 

Hogy miért? Hát itt alább megtudhatod...

A négy kedvenc számomat szettem össze tőle:

Joga, Human Behaviour, Play Dead, Hidden Place

Amikor az ő zenéjét hallgatom, egy egész más világban érzem magam, egy olyan világban, ahol nem feltétlenül az a logika érvényesül amely a valóságunkat uralja... Ehhez mind a zene mind a szöveg nagy mértékben hozzá járul.

Valószínű, hogy ennek a furcsa fantáziának, ami e zene megalkotásához szükséges, hozzá tartozik a tény, hogy izlandi... az izlandiak mindig is furák voltak... az elszigeteltség, a bezártság, az egész szigeten való élet...

De ki tudja? Kereshetjük a magyarázatot... úgy sem fogjuk megtalálni, de talán ha belenézhetnénk Guðmundsdóttir-né agyába... talán akkor kapnák valami tisztább képet.