Zsoldos...

Csak egy olcsó áruházi poéta, lépést tart, kékre beszélve az arcát…

Kétdolláros bolti csavargók, egy új esélyt, pillantást vetnének rád…

Elsétálok a táncparkett mellett. Mindig is kedves barátom volt.

Vágott hívások és ágyasok. Négynegyedben táncolók.

„Hé Mister”, szólt a portárs,

„Csak emlékezni tudok és az időm tölteni,” mondtam…

Erre ő válaszul: „Akkor hogyan kezeli?”

Kitértem a robbanás elől és bocsánatot kértem a járulékos károkért.

A Szerelemben mindig is zsoldos voltam, de még akkor se hagytam el a posztom, amikor a pénz elfogyott.

Azt akarom, hogy remegj. Hogy a gerinced is reszkessen.

Hé kölyök, vedd a helyszínt és kézbesítsd.

Milyen érzés azokon a köveken állni ahol szüleidnek vére folyt?

Szomorú vagy?

Dühős vagy?

Vagy ez az álca segít elásni az érzéseidet? Elbújtatva az igazi énedet. 

Igazán különleges példány vagy, alig várom, hogy megtörhesselek.

Ezt a szöveget olvasva... egy picit Morrisonra emlékeztet... de mindenképp drámai hatású és ködös...

De.

Ahogy a dal a 12. másodpercéhez érkezik....

 Szóval kontextus:
Zeneszerző: Panic At The Disco! - egy alternativ-rock/punk duo amerikából
Hangulat és környezete: Batman: Arkham City - akció/kaland (verd szét a fejüket)  lopakodós játék betét dala...

És így már egész más a hatás...

ahogy Mo mondaná.... uhum... uhum... intereszting...